„Amikor a Viasat3 a két évadot megélt Négy esküvő után szeptemberben útjára indította a Fátlyat rá! című esküvős műsort, nem tudtam másra gondolni, mint hogy a csatorna mélyen titkolt stratégiai partnere bizonyára a KDNP. A nagy magyar valóság ugyanis az, hogy évről évre csökken a házasságkötések száma, az emberek inkább elmennek bejegyeztetni az élettársi nexust/megelégszenek az összebútorozással, mint hogy kiadjanak egy valag pénzt azért, hogy a., megetessék még a másoduncsitesó pincsijét is b., ügyvédet fizessenek, miután kiderült, hogy nemcsak az ásó, a kapa meg a nagyharang tudja őket elválasztani egymástól, hanem a távirányító is.
A Viasat3 tehát nem a házasságkötési láz trendjére ült fel ezekkel a műsorokkal, de akkor miről is szól valójában ez az egész? Valószínűleg csak arról, hogy reality-szerű produkciókat olyan élethelyzethez kössenek, ami jellegéből adódóan is kiélezett. Az esküvő meg a gyerekszülés és a szüleink eltemetése után talán az élet harmadik legfontosabb pillanata - már akinek, ugye. De itt azokról van szó, akiknek ez valóban fontos, vagy legalábbis van annyira fontos, hogy egy ország előtt mutassák meg, hogy milyen álomesküvőre vágynak, illetve, hogy egy másik pár kedvéért mit képesek leadni az elképzeléseikből.
A Fátlyat rá! alaphelyzete ugyanis attól lesz izgalmas, hogy a két párnak egy esküvője lesz, egy helyszínen, egy zenekarral, egyforma ruhában – és mivel a házasodó pároknak ez kéne legyen élete legszebb napja, ezért nyilván egymásnak fognak esni azért, hogy ne gorgonzolás rukkola legyen az előétel, hanem velős pirítós. A stáb mindezt még megdobta egy jó castinggal, a templomi esküvőre vágyókat összeeresztette az extrémekkel, a bokáig csipkében szüzeskedőket a pináig felsliccelt kánkán ruháról álmodókkal, az ostoba akarnokokat a kenyérre kenhető átlagpolgárokkal - a műsor pedig ettől egy brutálisan őszinte szociológiai látlelet. Lehetne.”