Polgár és védelem

„Szerintem az rendben van, ha az állam, amely mégis csak mi vagyunk, azt kéri polgáraitól, hogy katasztrófa esetén a kedves polgár segítsen, pl. azzal, hogy ha lát ilyet, akkor menekülés közben, telefonál, hogy baj van. (általános jelzési kötelezettség) Normális ember ezt teszi. Ahhoz, hogy tudja, hogy kinek kell telefonálni, na ahhoz segítség kell. Merthogy a T. Kormány bármennyire is szeretné, a magyar polgárok nem olvasgatják a Magyar Közlönyt. Így nem is tudhatják, hogy a törvény értelmében: »Aki a katasztrófát vagy a katasztrófa veszélyét észleli, vagy arról tudomást szerez, haladéktalanul köteles bejelenteni azt a hivatásos katasztrófavédelmi szervnek, illetve az önkormányzati tűzoltóságnak és a polgármesteri hivatalnak.« Tehát ha már vegzálni tetszenek a polgárokat, akkor ezzel, meg a telefonszámokkal vegzálják őket.

A legtöbb vitát a polgári védelmi kötelezettség váltotta ki. Ez jelent adatszolgáltatási, bejelentési, megjelenési kötelezettséget és a polgári védelmi szolgálatot. Az egész ügy akkor tud valódi társadalmi kérdés lenni, és nem egyszerűen nyűgös teher, ha a polgár érzi, hogy ez valami fontos. Épeszű politikus nem gondolhatja, hogy ha jön az ár, akkor a nép nem csinál semmit, de azt sem gondolhatja, hogy a nép katonai alakzatban rakja majd a homokzsákot. Lehet olyan helyzet (remélem, hogy nem lesz soha nálunk), amikor a polgárokat jó messze kell vinni a helyszíntől, és csak és kizárólag a szakembereket szabad beengedni a terepre. Ráadásul ez a jelenlegi politikai kurzus úgy rá van kattanva a külön polgár-listákra, hogy az már több mint félelmetes. Van egy nagy központi nyilvántartás, tessen más államapparátus dolgozni, hogy az naprakész legyen, és első körben úgy, hogy állam bácsi tesz erőfeszítést az adatok frissítésére, a polgár vegzálása nélkül. Könyörgöm a Curiosity képeket küld a Marsról, mi meg postagalambbal gyűjtünk adatokat? Hahó, beléptünk ám már a digitális korba, legalább is néhányan biztosan.”