Sokat változtam

„Most azonban újra kopogtat a képernyős munka.

Örülök is neki! Annak pedig pláne, hogy újra játékot vezethetek. Tudod mi az érdekes? Hogy annyi évvel az Activity után még mindig emlékeznek rám játékvezetőként. De nem csak emlékeznek, hanem igényelnek is. Számtalan felkérésem van az ország legkülönbözőbb részein, ahol műsoros esteken Activityt kellett játszanom. Pedig az ember azt hinné, ha nincs ott a képernyőn, az olyan, mintha nem is lenne, vagy nem is lett volna sohasem. Hiszen annyira felgyorsult a világ, és olyan sűrű a médiakínálat, hogy néha magam is csodálkozom, hogyan emlékezhetnek a régi műsoraimra. Pedig emlékeznek. Nagyon is határozottan.

Jobb egy játékot vezetni, mint egy beszélgetős műsort?

Másabb... Őszinte leszek hozzád. Nekem a beszélgető műsorokkal mindig voltak fenntartásaim, hiszen nem vagyok szakavatott tollforgató, még csak újságíró sem. Én egy háziasszony érdeklődésével kérdezgettem a beszélgetőpartnereimet. Amíg a kíváncsiság őszinte volt a részemről, addig a műsor jól tudott működni. Ám attól fogva, hogy olyan emberekkel kellett csevegnem, akiket nem kedveltem, vagy nem éreztem elég izgalmasnak, a dolog kényszeredetté vált. Ezért szerettem jobban a játékot. Az Activityben önmagamat tudtam adni. Nem szerepet kellett játszanom, hanem szabadon őrjönghettem a saját kereteim között. Nyilvánvalóan ezért is lesz jó a Szerencsekerék. Ugyanakkor az utolsó televíziós műsoraim óta eltelt néhány év, sokat változtam. Más lett az érdeklődésem, a kíváncsiságom, a beszélőkém, ezért szívesen beszélgetnék újra kamerák előtt. Nem feltétlenül egyedül, hanem valakivel ketten, kánonban is akár. Az izgalmasabb lenne. De visszatérve az eredeti kérdésre: nagy szükség van a játékra, mert az ember hajlamos túl komolyan venni saját magát. És az nem jó. Én sem szeretném túl komolyan venni magam, mert akkor hamarabb megöregszem. (nevet)

Ezek szerint vidám percekre számíthatunk majd a Szerencsekerékben?

Mindenképp! A Szerencsekerékben nem kell hihetetlen szellemi magasságokban lebegnünk. Az egy önfeledt műsor, ahol az összeg nagysága fokozza majd az izgalom mértékét, de semmilyen szakmai, vagy erkölcsi tétje nincs. Annak idején, amikor a hőskorban elindult Magyarországon a műsor, még szárnyait bontogató énekesnő voltam. Emlékszem, szerepeltem a játékban, és nagyon jó móka volt. Aztán a Story4-es feltámadásnál is részt vettem az első adások egyikében, szintén játékosként, és jelentős összeget nyertem. Jó érzés volt a nyereményt nemes célra felajánlani”