Hívott már mindenhogy a sajtó

„– Rutinos tárgyalónak tartja magát?

– Abból a szempontból igen, hogy az elmúlt két évben az időm nagy részét azzal töltöttem, hogy ott ültem a miniszterelnök mellett, amikor Angela Merkellel, Vlagyimir Putyinnal, Nicolas Sarkozyvel vagy David Cameronnal, José Manuel Barrosóval vagy Herman Van Rompuy-vel tárgyalt. Az elmúlt két évben a miniszterelnök összes nemzetközi tárgyalását, legyen az gazdasági vagy politikai, az általam vezetett stáb szervezte. Mi készítettük, készítjük elő a miniszterelnök gazdasági megbeszéléseit is, legyen szó az Audiról, a Daimlerről, a Siemensről vagy az Opelről. Ugyanakkor 34 évesen nyilván nem lehet annyi tapasztalatom, mint annak, aki mondjuk 65 éves, viszont jó alapokról indulhatok, hiszen nemzetközi kapcsolatok szakon végeztem a Közgazdasági Egyetemen, ahol remek tanáraim voltak. (...)

– Milyen a viszonya a külügyi és nemzetgazdasági tárcához? Úgy is emlegetik, mint árnyékkülügyminisztert.

– Előző munkám során is hívott már mindenhogy a sajtó: voltam a kormányfő embere, árnyéka, szócsöve. De akik azt hitték, hogy engem ezzel bántanak, azok tévednek: én erre büszke voltam. Az árnyékkülügyminiszter jóval finomabb minősítés annál, mint amiket eddig kaptam, és inkább csak derülök rajta. Van egy külügyminiszter, aki felelős a magyar külügyek irányításáért. Senki sem akar tőle elvenni egy négyzetcentiméternyi területet sem. Én Martonyi Jánost kifejezetten tisztelem. Ő volt az első, akihez bejelentkeztem, és akitől tanácsot kértem, miután megkaptam a kinevezésemet.

– A miniszterelnök az ön kinevezésével nem épp Martonyi Jánost és stábját kerülte meg?

– Az elmúlt három-négy, válság sújtotta évben megváltozott a külpolitika jellege, korábban főleg a külügyminiszterek folytatták a tárgyalásokat. Az utóbbi időben az első emberek is bevonódnak a nemzetközi ügyekbe, nemcsak a külpolitika alakításába, hanem a végrehajtásába is. Ezért szerintem jogos, ha a miniszterelnök úgy gondolja, hogy dolgozzon mellette is egy külügyi, külgazdasági államtitkár.”