Házi áldás

„Némileg odébb vagyunk még a választásoktól, de az átváltozóban lévő voksolási rendszer, az előzetes feliratkozás mint mumus, sok babgulyással megtömött gyomrot tart vissza az urnák előtti megjelenéstől, dologra serkentve ezzel a Magyar Szocialista Pártot.

Már meg is írták és ki is szivárogtatták titkos stratégiájukat, ami a Hit, remény, szeretet nevű házi áldás, bocsánat, tévedtem… Szóval, ami a Hit, remény, erő nevet viseli, és pragmatikus tanácsok gyűjteménye Orbán Viktor leváltásához. Ahhoz képest, hogy az MSZP még alig jutott túl a »több pénzt az emberek zsebébe« frappáns és hiperrealista forgatókönyvén, ez a stratégia is nagyjából a pénz körül forog, csak finomabban, kellő kisemberpártisággal és kellő multik elleni szkepszissel ízesítve. Megdúsítva mindezt Horn Gyula népének elképzelt vagy valós vágyaival, illetve könnyedén emészthető üzenetekkel. Igaz, már ő sem ment sokra a makrogazdasági mutatók dicsértével a televízióban, az emberek azt kérték számon, amit fizetésnapon a borítékban találtak, meg amit a borítékon kívül elvettek tőlük.

Ezért az MSZP most nem a nagy távlati célokat részesíti előnyben, hanem lemegy egészen virtuális kutyába: az energiaárak, a rezsiköltségek, a minimálbérek, az egészségmegőrzés. Egészen a sokszor kigúnyolt söralátétig, amire nem az adó, hanem a családi kereset növekedése, a minimálbér emelkedése kerülhet rá. Egy időre hasznosnak látszik felfüggeszteni a demokráciaféltést, az alkotmány, a jogállamiság különböző módozatú ostorozását, de járulékos – nem hajt közvetlen hasznot – tanácsként, ha lehet javasolni, a nagy tömegeket éppen úgy hidegen hagyja, rosszabb esetben idegesíti a nácizás és a fasisztázás is.”