„Bár találgatások, szivárogtatások, félinformációk vannak arról, hogy a jövőben kihez, mely intézményhez tartozik majd az örökségvédelem – a legvalószínűbb forgatókönyv szerint az Ezernevű Magyar Minisztérium (Emmi) alá –, de mivel a megszüntetésről szóló döntést kormányzati forrásból senki sem kommentálta és magyarázta – ezúton is gratulálunk a kommunikációs vákuum újabb megnyilvánulásához, amit leginkább a gyávaság megnyilvánulásának tekintünk –, mi pusztán azt tekinthetjük hivatalos álláspontnak, hogy a KÖH megszűnik. Ezt ugyanis megerősítették.
Belemehetünk abba, hogy melyek voltak a döntés előjelei – a műemléki felügyelők áthelyezése, az építéshatósági jogkör elvétele –, abba, hogy kik terjesztették be anno a hivatalt ellehetetlenítő módosítást – a dicsőségtábla névsora: Borkai Zsolt győri, Habis László egri és Michl József tatai polgármester –, abba, hogy ez a három város véletlenül épp bővelkedik műemlékekben, ami nyilván nem praktikus építésügyi szempontból, belemehetünk végül abba, hogy mennyire szúrta az autópályaépítő-lobbi szemét az ecsetekkel pepecselő régészcsapat a tervezett lehajtó helyén, ez azonban mind csak találgatás.
Az egyetlen, makacs, bizonyítható tény a KÖH megszüntetése, és az, hogy semmiféle nyilvános kormányzati terv nem ismert arra nézvést, hogy a megszüntetés után mi lesz a műemlékvédelemmel és -felügyelettel, végül pedig racionális magyarázat sincs arra, hogy miért szüntetnek meg egy tizenegy éve jól működő, országosan ismert szakembereket foglalkoztató intézményt.
Ez pedig így, ahogy van: vállalhatatlan.”