A KÖH megszüntetésének híréről

A Magyar Régész Szövetség Elnöksége megdöbbenve értesült arról a kormánydöntésről, amely meg kívánja szüntetni a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, és jelenlegi információink szerint funkcióit a Belügyminisztérium, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma között osztaná fel. Egy ilyen, szakmailag teljesen előkészítetlen döntéssel véget érne a magyar műemlékügy önálló szervezetének több mint 130 éves története, és végveszélybe kerülnének az elmúlt időszakban egyre kiszolgáltatottabbá vált régészeti lelőhelyeink is.

A még a felszínen látható, vagy kiásott, restaurált, féltve őrzött, vagy még a föld alatt rejtőző kulturális emlékeink mostantól kezdve elveszítik azt a hatóságot, amely a törvény erejénél fogva – és a Magyarország által aláírt Európai Uniós megállapodások értelmében – védelmezni és fenntartani próbálta azokat. Párhuzamosan ezzel a folyamattal zajlik a magyar múzeumok ellehetetlenítése is, amely számos értékes gyűjtemény bezárásához vezethet.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt megszüntető döntésnek jelentős veszteségekkel járó következményei lehetnek:

1. A jövőben megszűnhet az örökségvédelem szakmai ellenőrzésének lehetősége. A régészeti lelőhelyek felügyeletét, védetté nyilvánítását és még számos örökségvédelmi funkciót másodfokon a Hivatal látta el. Az ásatási engedélyeket a köztiszteletnek örvendő, magas szakmai kvalitásokkal rendelkező szakemberekből álló Ásatási Bizottság javaslatára adta ki a Hivatal, illetve az időközben a helyi kormányhivatalokhoz tartozó kulturális örökségvédelmi irodák. A Hivatal megszűnésével a kulturális örökség feletti valódi szakmai kontroll vész el.

2. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a jogszabályok biztosította hatósági szerepéből fakadóan működése során számos alkalommal ellensúlyi szerepet töltött be egyéb, nem feltétlenül a nemzeti örökség megőrzését szem előtt tartó érdekekkel szemben.

3. Komoly veszélynek látszik, hogy a kormánydöntés kapcsán szóba került különböző minisztériumok tisztségviselői a műemlékek és a régészeti emlékek védelmét megfelelő felkészültség hiányában nem fogják tudni ellátni, illetve a nemzeti örökség megőrzésének hosszú távú érdekeit könnyen felülírhatják majd rövidtávú politikai és gazdasági érdekek.

4. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (illetve jogelődjei, pl. a Műemlékek Országos Bizottsága, Országos Műemlékvédelmi Hivatal stb.) gazdag története során, a 19. század második felétől folyamatosan gyarapítja gyűjteményeit, amelyekben egyedülálló információs kincset halmozott fel: ilyen pl. a tervtár, a fotótár, a régészeti lelőhelyek digitális adatbázisa. Ez utóbbi jelentette egyben a törvény által előírt közhiteles nyilvántartást. A Hivatalba érkezett be továbbá az összes magyarországi ásatás dokumentációja. Mindezek a kulturális örökségünk egyedülálló információs bázisát jelentő adatok a jelen döntés áldozatául eshetnek, de ha valamilyen formában megőrződnek is, elveszítik az őket szakértelemmel gondozó és gyarapító gazdájukat. Az adatbázisok pusztulása, illetve a folytonosság megszűnése komoly értékvesztést, anyagi és erkölcsi kárt okozna Magyarországnak és polgárainak. Veszteséget jelenthet az is, hogy utcára kerülhetnek a magyar állam által kiképzett, értékes szakmai tudást és tapasztalatot felhalmozott szakemberek, akik eddig műemlékeink és régészeti lelőhelyeink épségét vigyázták.

A műemléki és régészeti hatósági ügyek szakmai kontroll nélküli kezelése olyan ország képét rajzolja elénk, ahol az állam értékrendjében nem a nemzeti értékek, hanem az aktuális, helyi gazdasági és politikai érdekek állnak ez első helyen. Nem vitatható, hogy a magyar nemzeti kulturális örökség intézményei racionálisabban és logikusabban is működtethetők. Ennek eléréséhez azonban nem a nagy múltú szervezetek előkészítetlen, megalapozatlan jövőképet előrevetítő megszüntetése, hanem a szakmai-politikai-gazdasági szereplők közös, józan és ésszerű helyzetfelmérése, gondolkodása és döntés-előkészítő munkája szükséges.