„Melegek, fekák, zsidók – van itt minden. Ha nem lenne az eltántoríthatatlan ragaszkodásuk a magyar anyaföldhöz, a végén még össze lehetne keverni a radikálisainkat a homoerotikus cionisták 68-as nemzetközi brigádjával.
De ha máshoz nem is, a hazához hűek maradtak – eddig. Elhagyni a szülőföldet kényelemből vagy számításból, a jobb élet reményében vagy valamitől menekülve: nem, nem, soha. Itt élned, halnod kell. Ez a nemzeti parancsolat, amit csak a kozmopolita liberálisok tartanak romantikus giccsnek, és csupán a gyökértelen bitangok szegnek meg. Az igazi magyar kuruc nem hagyja el az őrséget. Ezért, ha esetleg kiderülne, hogy miközben ő itthon küzd a kommunistákkal, a zsidókkal, a multikkal, a cigányokkal és az internet valamennyi labanc fórumozójával, addig a főkuruc kaliforniai otthonában képviseli hősiesen a nemzeti ügyet, bizonyára felteszi magának a kérdését: ha Nikkitől, a szóvivőtől és Csanádtól megszabadultunk, akkor ez a jenki meddig éget minket?”