Gyomorrontás

„- Maga komcsi?

- Én orvos vagyok.

- Attól még lehet komcsi.

- Folytassa.

- Mindenkit lekomcsizok, pedig nem is ismerem őket, huszonéves gyerekeket komcsizok le, akik nem is lehetnek komcsik, de nekem mindenféle beteg elképzeléseim vannak, hogy igenis komcsik, hogy ez egy kór, amit örököltek, vagy liberálisok, ami még rosszabb, és az is előfordul, de ezt már tényleg nehezen merem kimondani, hogy zsidózok.

- Na, azt, azért nem hiszem.

- Pedig elhiheti. Ha berúgok, nem tudom miért, egyszer csak kijön belőlem, nem is tudom honnan, de ilyeneket mondok, hogy összeesküvés, meg bankok, meg minden. Mindenkire azt hiszem, aki nem azt mondja, amit én, hogy az ellenségem, csak ellenségekre és barátokra tudom felosztani a világot, ami pedig ennél sokkal összetettebb, tudom én ezt, de nem tudok mit tenni, csakis ellenségeket vagy barátokat látok. Régebben boldogan üzleteltem a szomszédos országokban, de most megutáltam a románokat, a szlovákokat, a szerbeket, és mindegyiküknél jobban utálom az Európai Uniót, ezt a tetű gyarmatosító bandát, akik felkaszabolták az országomat, és még ez sem elég nekik. Ilyeneket mondok! Meg hogy vissza Erdélyt, de azt már tényleg csak a tizedik feles után.

- Miket iszik?

- Kizárólag pálinkát. És persze bort.

- Erzsike, azt írja fel, legyen szíves, hogy a pácienst alkohol hatására revizionista indulatok kerítik hatalmukba. Mondja, Gulyás úr, amikor ilyeneket mond és gondol, olyankor boldognak érzi magát?

- Nem. Dühösnek. És büszkének.

- És mikor érezné magát boldognak?

- Ha végre igazságos világban élhetnék, ezt gondolom olyankor.

- És milyen lenne ez az igazságos világ az ön számára?

- Ha mi, magyarok megkapnánk azt, ami jár nekünk.”