„- Tudja miért a Matolcsy a kedvence ennek a kis Napóleonnak, Gréczy úr?
- Jaj, kedves Erzsi, nem Napóleon ő…
- Hát nem is, persze, csak ő hiszi azt.
- Dehogy hiszi azt!
- Na, mindegy! Azért, mert ő az egyetlen, aki kisebb nála, azért.
- Erzsi!
- Így van, és most már tényleg, most aztán már menjenek el, mert, amit ezek művelnek, Gréczy úr, kedves Zsolti, az egészen felháborító, papa is azt mondja, itt ül mellettem a fotelben, rokkantnyugdíjasok vagyunk mindketten, papa is mondja, hogy most aztán már azonnal takarodjon innen el ez a kis tetű…
- Erzsi, szeretném megkérni, hogy beszéljünk több tisztelettel egymásról, különben meg kell szakítanom a beszélgetést – mondja Gréczy úr, és sikerül lenyugtatnia Erzsikét, ami az összeomlások esetében csak nagyon ritkán fordul elő. Gréczy úr kérdez, Erzsike pedig megnyugszik.
- Mondja meg nekem, Erzsike, mi az, ami az ön életére is hatással van, tud-e mondani egyetlen olyan dolgot, ami segít nekünk megérteni az ön helyzetét?
- Hogyne tudnék! 1989-ben voltunk utoljára nyaralni a férjemmel – kiáltja Erzsike, és lecsapja a telefont.”