Mit ér a futballszurkoló, ha magyar?

„25 ezer ember gondolta úgy, hogy a magyar futball 25 éve tartó vesszőfutása ellenére kimegy a stadionba, és élőben szurkol a mieinknek. Mindezt annak tudatában, hogy 1984-ben vertük meg utoljára a hollandokat. A rossz sorozat sajnos folytatódott: a narancsmezesek sorozatban nyolcadik győzelmüket aratták ellenünk, ráadásul a legutóbbi öt meccsen huszonhat gólt lőttek nekünk.  A Magyar Labdarúgó Szövetség vezetői összetehetnék a kezüket, hogy ennyien hajlandóak még kimenni a válogatott meccseire. Arról nem is beszélve, hogy a 60 éves Puskás Ferenc stadion gyalázatosan rossz állapotban van. Lassan már nincs olyan ország Európában, ahol ne épült volna egy korszerű aréna. Jó példa erre keleti szomszédunk: a vadonatúj bukaresti Nemzeti stadion adott otthont az Európa Liga idei döntőjének.

Örömteli, hogy a kormány tisztában van azzal, hogy kell egy modern futballstadion Budapestre. Addig azonban, amíg ez felépül, a szurkolók jogosan várnák el, hogy a valóságtól nem elrugaszkodott jegyárakat állapítanak meg az MLSZ illetékesei. Azt gondolom ugyanis, hogy teljességgel elfogadhatatlan, hogy egy romos stadionban, egy negyedszázada gyengélkedő válogatott meccsére 3.500 forintba kerüljön a legolcsóbb belépőjegy, és 6.000, 8.000, 12.000, sőt, 18.000 (!) forintot kérjenek el a nézőktől. Ez nem más, mint a nyílt szembeköpése azoknak, akik még mindig kitartanak a magyar labdarúgás és a magyar válogatott mellett. Félő, hogy a riasztó jegyárak miatt számuk egyre csökkenni fog. És mivel a futballistáink produkciója alapján kevés az esély arra, hogy a produkció önmagában közönségcsalogató legyen, ideje lenne legalább a jegyárakat azzá tenni. Mert a futball sosem a gazdagok sportja volt, de ha a döntéshozók így folytatják, azzá fog válni.”