Valóságshow

„A dolog úgy kezdődött, hogy Győzővel megbeszéltük, hogy idén ősszel eljön hozzám beszélgetni a DTK show-ba Csernus Imrével. Gyakorlatilag Csernus rángatta ki Győzőt (mint annyi más embert), a pokolból amit maga alá gyújtott. A tüzet természetes és szintetikus kábítószerekből rakta, naiv gyermeki kíváncsiságával táplálta, és 10 évig nem hagyta kialudni. Hogy mi történt, el lehet olvasni az egyébként nagyon jó és brutálisan őszinte könyvében. Elég az hozzá, hogy Győzőt anno nem érdekelte semmi (még az akkor néhány hónapos kislánya sem) – csak az anyag. Ma már gyógyult ember, de, ahogy Csernus is mondja, aki egyszer függő, az az is marad. Vagyis: egy drogfüggő ült velem szemben a stúdióban, aki saját erejének, tartásának, és rengeteg munkának köszönhetően nem használ drogot. Na, ez látszott rajta az egész beszélgetésünk alatt. Győző olyan volt, mint egy ketrecbe zárt vegetáriánus tigris. Aki – ezt láttam rajta – néhány dolgot az én kanapémon mondott ki először a tévé többszázezres nyilvánossága előtt. Ültem vele szemben, tele kíváncsisággal, beszélgettünk, mint egy függő egy nemfüggővel, mint egy apuka egy anyukával, aztán bejött Csernus, és Győző megnyugodott. De továbbra is érezhető volt, hogy nehezen mondja ki a mondatokat, hogy ő maga is megijeszti magát egy-egy kijelentéssel. Aztán jött a dal.

A műsor előkészítése során Győző kérte, hogy hadd énekeljen a lányával, Borival. Aki anno néhány hónapos, illetve néhány éves volt, akinek az életében akkor, amikor saját poklában égett, nem tudott ott lenni teljesen apaként. És hadd énekelje a Most múlik pontosan-t. A dalt, amit már mindenki és mindenkinek a szomszédja elénekelt. A dalt, amiről maga a szerző, Kiss Tibi is viccesen azt mondja: lassan mindenki jobban énekli nála. Nem baj, úgy éreztük, jó lesz ez.

És hú… milyen jó volt.”