Egy év egyedül

„Hat hónapja azt írtam, hogy az első fél év kudarca egyértelműen a sikertelen elszakadás volt. És fogadkoztam, hogy ez majd máshogy lesz. Nem lett máshogy. Nem a magyar hírek követésére gondolok, azokat egészséges humorral és cinizmussal tudom kezelni, és semmi befolyással nincsenek a mindennapjaimra vagy a lelkiállapotomra. De nem tudok elszakadni a barátaimtól, a Facebooktól, a Tumblrtől, a Gtalktól. Otthon sem tudtam, és itt sem fog már menni.

Biztos nincs ezzel mindenki így, de az én életemben az internet már otthon is meghatározó, kikerülhetetlen jelentőséggel bírt. Így van ezzel a világ jelentős része is, és azt hiszem ez ellen harcolni olyan, mintha azt fogadnám meg, hogy megpróbálok hónapokat eltölteni Dél-Amerikában elektromos áram nélkül. Egyfelől lehetetlen, másfelől hülyeség. A hatvanas években még lehetett mindentől elvágva utazni, ma már ez teljességgel lehetetlen.

A Suriname folyó felső folyásánál található faluban dolgozó amerikai önkéntes is elintézi, hogy valamilyen mobilnetes megoldással a kis helytörténeti gyűjteményben is legyen kapcsolat, sőt wifi is. Nekem meg mindig ott a zsebemben az iPhone, és se akaraterőm, se kedvem nincs megtiltani magamnak, hogy ilyenkor megnézzem, mit játszott a hétvégén a Barcelona, valamint letöltsem az emailjeim.”