A papír mindent elbír

„A javaslat formája ugyanis teljessé teszi a dogmatikai zűrzavart a hazai alkotmányjogban (mondjuk az igaz, hogy ha csinálunk valamit, akkor már csináljuk rendesen): a cím az Alaptörvény második módosítása, ehhez képest a megállapított szöveg az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe kerül bele. Tavasz óta ugye mind az Alaptörvény, mind az Átmeneti kimondja, hogy az utóbbi az előbbinek a része, így ezt a logikai bukfencet nem volna muszáj megcsinálni, de a Kormány nem így látja. Ami azért érdekes, mert ha viszont azt gondolja, hogy mégis van jelentősége a különbségnek, akkor írhatna az Alaptörvénybe is. Hogy mégsem teszi, abból az következik, hogy az alkotmányos stabilitás jelenleg annyit jelent, hogy – egyelőre – nincs tartalmi módosítás a tavaly áprilisban elfogadott szövegben. Kérdés persze, hogy az Alaptörvény iránti tisztelet legjobb kifejezésmódja az-e, hogy módosítás helyett megkerülik.

Ezzel tehát lehámlik minden körítés a hatalmi célról: a Kormány az éppen hivatalban lévő idősebb bírói korosztály minden tagjától, s közülük is különösen a bírósági vezetőktől kíván mindenáron megszabadulni, de nem gondolja azt, hogy a korhatárt tíz év múlva is alkalmazni kellene. Ha a cél meg is valósul, igen nagy ára lesz: az alkotmánymódosítás a közösségi joggal és az európai emberi jogi egyezménnyel való ellentét ellen nem használ, így a magyar állam nemcsak, hogy köteles lesz majd a későbbi luxemburgi és strasbourgi ítéletek alapján az elmaradt juttatásokat kifizetni, hanem a költségeket és a kamatokat is bukja.”