„A birtok első évjárata a 2004-es volt, feldolgozó és érlelő kapacitás hiányában a bort egy helyi gazdával készítették el, de az eredménnyel nem voltak elégedettek. A 2005-ös termést csak szőlőként adták el. 2006 és 2009 között a borok egy közeli, meg nem nevezett pincészetben készültek. Az elzászi recept és munkafolyamat adott volt, azonban néhány dolog mindig félrecsúszott és a svédek által áhított minőség elmaradt.
2010-ben végül megtalálták Bakó Ambrust, aki a Bazaltbor Badacsony Kft. kötelékéből igazolt a badacsonyi svéd csapatba. Paradox módon az országosan gyalázatosnak tartott 2010-es évjárat hozta meg a várva várt sikereket. Mondani sem kell, hogy Bakó Ambrus jóval pontosabban, jóval nagyobb gonddal hajtotta végre ezt a bizonyos receptet, sőt néhány apró változtatásának hála már az első évben látványos eredmények születtek: a 2010-es rizlingek ablakot nyitottak a világra és nemzetközi aranyesőt fakasztottak. Az álmodott cél karnyújtásnyira került, sőt talán még ennél is közelebb.
Bakó Ambrussal a Kezdet-dűlő közepén lévő, takaros Sandahl-villa elegáns termében ülünk. Ambrus elsőre megnyerő modorú, céltudatos és kora ellenére már vagy hét évjárat kismilliónyi mikró-tételét tudja maga mögött. Igaz, nem borász ő, de molekuláris biológusként talán nem is lehetne jobb háttere a borkészítéshez. Ambrus szívesen megosztja velünk a Sandahl-borok készítésének minden mozzanatát, hamar kiderül, hogy itt sincs titok, csak pontosan, tudatosan és tisztán kell dolgozni. Elsőként a szőlőültetvényekre térünk ki. A művelés hagyományosnak mondható, igaz gyomirtót nem használnak, de más vegyszert is csak ésszerűen adagolnak. A talajt nem lazítják és nem is trágyázzák, eszük ágában sincs nagyobb hozamokat elérni.
A szegényes talaj és a nagyüzemtől örökölt alacsony tőkeszám miatt hektáronként alig két tonna gyümölcs az eredmény. További terméskorlátozásra – ilyen alacsony hozam mellett – nincs is szükség. Tervezik a sorközöket betelepíteni, így a jelenlegi 350 helyett akár 4.700 tőke is lehet majd hektáronként.”