A zseniális riporterünk helyett könnyen kaphatunk egy csapnivaló videoújságírót. Ami lehet, hogy menő dolog, de igazából, minek.
„Amikor valaki azzal hozakodik elő, hogy ezentúl az újságíró kezébe nyomjunk videokamerát, és a megírt cikkek mellett szállítson filmeket is az online oldalra, mindig egy szakállas vicc jut eszembe. Az, hogyha emellett a farkára seprűt kötnénk, akkor mindeközben, jártában-keltében a szerkesztőséget is kitakarítaná.
A Wall Street Journal most mégis ilyesmivel kísérletezik. Okostelefonnal felszerelt újságírói 10-15 másodperces klippeket töltenek fel az erre a célra fejlesztett szerkesztőségi rendszerre. Ezek a rövid videók aztán – szerkesztői jóváhagyás után – megjelennek a nyilvános oldalon. A WorldStream-en lévő videók tehát nem igazán mozgóképre írt sztorik, mint inkább impressziók, az újságíró benyomásai, a világ lehangképezése, imitt-amott foltokban.
A WorldStreamen jelenleg leginkább az országos republikánus jelöltállító-gyűlésről szerzett benyomások szerepelnek a friss videók között. Felszálló luftballonok (nagyon szép), rendőrsorfal (ilyenünk nekünk is van) elmosódott arccal beszélő Mitt Romney (ebben a formájában is hazudik).
Nekem úgy tűnik, mintha a projekt tipikus példája lenne annak, hogyan kötelezzük az újságírót olyan tevékenység végzésére, amiben nem jó, ahelyett, hogy azt csinálná, amiben jó. És amelyért lapját megveszik, illetve online változatára ellátogatnak az olvasók.
Talán ennyiből is érzékelhető, azok közé tartozom, akik szerint nem minden zseniális riporter születetett fotós vagy kameraman – persze vannak kivételek. A zseniális riporterünk helyett könnyen kaphatunk egy csapnivaló videoújságírót. Ami lehet, hogy menő dolog, de igazából, minek.”