„A gyenge ellenzék legerősebb tagja, az MSZP azon fáradozik, hogy ezt a pozíciót tudatosítsa. Elsősorban magában, majd abban a körben, amellyel szívesen barátkozna – hangsúlyozottan a nagyobbik testvér szerepében. A többiek külső kapaszkodókat keresnek, hiszen számos civil szervezet alakult, amelyik szintén véget akar vetni az Orbán-rezsimnek, és tudható, hogy a választók fele bizonytalan, vagyis könnyen azonosulna valamelyik friss és üde civil tömörüléssel.
Leginkább az LMP retteg egy másik párt által közéjük hozott vírustól, s bár leláncolós akciói hatásosak, ettől még hatalmi alternatívát nem nyújtanak. A »bekerülni« és a »leváltani« nem ugyanaz a perspektíva, e két kő között őrlődnek politikusai, győzelem-e az egyik, ha a másik realitása kétséges? A 4K, a Szolidaritás, a Milla mind olyan szervezet, amelyet a kormánypolitika iránti ellenállás szült. A számok, a trendek, a politikai lépéskényszer arra késztette az LMP vezetőit, hogy felmutassák: tisztában vannak azzal, hogy egyedül nem megy, de lám, itt ez a társaság, velük együtt, szakszóval – pólusképző erő.”