Megint jönnek, dobálgatnak

„Vasárnap este eleinte kizárólag a közismert heccportálokról lehetett tájékozódni az éppen aktuális gárdajárásról. Azt is mondhatnánk, hogy rémhírek keltek szárnyra – főszerepben az épp kitörőben lévő polgárháborúval – ha nem lennének a ceglédi események habosítás nélkül is elég rémesek. (...)

Százan vannak, négyszázan vannak, ezren vannak – nő egy óra alatt a tízszeresére a cigányheccelésre szakosodott egyenruhások száma a hírekben. A reformnyilas média persze hazudik, ha keze volna, lopna is. Az ezer »hazafi« nagyjából annyira hiteles információ, mint az, hogy hetven felfegyverzett cigány támadt orvul a békésen bográcsozó gárdistákra, amíg egy gázpisztolyból leadott lövés vissza nem verte őket. A helyszínre sietve és összeszámolva az egy, a teleppel határos utcában található családi ház udvarában és a körül gyülekezőket persze kiderült: varásnap éjjel nem voltak többen száz-százötven főnél. Egy véletlenül elcsípett, az egyenruhásoknak tartott eligazításon még azt a csalódott mondatot is sikerült elcsípni, hogy »nem vagyunk többen százhúsznál«.

Nem lenne teljes a kép, ha nem tennénk sietve hozzá: a telepen hallottakat is érdemes elosztani kettővel. Igaz, a romák között nem a szándékos hazudozás, hanem a félelem szülte túlzások torzítják az információk hitelességét. A gárdisták becsült létszáma a telepen hasonló ütemben nőtt, mint az extrémisták mozgósításával foglalatoskodó oldalakon, pedig a cigányok nem merik elhagyni az utcáikat, így információjuk sem lehet, hányan vannak a rendőrsorfalon túliak. A Puttony utca lakói idegesen virrasztanak a házaik előtt – néhányan botokkal, ásóval, gerebélyével felszerelkezve – és minden kutyaugatásra, kiáltásra rohannak, ki a házába, ki bottal a zaj irányába. A lövöldözés története – talán a cigánygyilkosságok hatására – itt úgy szól, hogy belőttek az egyik házba és a lövedékeket is megtalálták.”