Szívünk parancsa a haza megvédése
Sem a XIX. századi, sem a XX. századi hősök áldozata nem volt hiábavaló.
Nehéz vele azonosulni. Nehéz kötődni. Nehéz szeretni. Móricz Zsigmond szobra ismeretlen helyre bujdokolt innen.
Nehéz vele azonosulni. Nehéz kötődni. Nehéz szeretni. Korábban már megírtam, Móricz Zsigmond szobra ismeretlen helyre bujdokolt innen. Jobbnak látták bölcs hivatalnokok nem fájdítani az író szívét e látvánnyal és elvitték a bronzszobrot.(...)
S ahogy megállítottam az időt, egyre csak figyelem a körtérieket. Ébredő halvány mosolyok díszítik az arcokat, amint dobálják az aprót. Az ismeretlenből előbukkanó rohanó emberek, ahogy testet öltenek a körtéri valóságban, a markukban szorongatott fémet egyre csak dobálják - csörög a forint -, majd ahogy jöttek el is tűnnek. A fiúk meg jókedvűen egyre csak húzzák a magyar népzenét a monszun kellős közepén. »Nem hiszek a fülemnek«, pillantások teszik széppé a teret.(...)
A 47-es villamos megállójából visszanézek a szokatlan műsor hallatán csoportképpé merevedett buszmegálló közönségére. Vajon ők is érzik e dimenzióváltást? Tényleg helyre akar zökkenni a rohanó idő?”