A Mátsik-ügy

„A jogi megítélésnél is fontosabb, hogy sújtsa végre közmegvetés a kommunista diktatúra működtetőit, bűnöseit. Árulkodó, hogy a nácivadászat sokadik hullámát meglovagolva a Csatáry-ügy lázában égő balliberális magyar sajtót milyen kevéssé mozgatja meg ez a történet. Márpedig ezekben az ügyekben csak akkor lehetünk hitelesek, ha nem teszünk különbséget bűnös és bűnös, áldozat és áldozat között. Nem üzenhetjük senkinek azt, amit például emlékezetes szereplésével Heller Ágnes Brüsszelben a 2006-os rendőri brutalitás elszenvedőinek, megnyomorítottjainak üzent: a ti fájdalmatok nem számít, ti nem számítotok.

Ha Mátsik György buzgalmával csak felelősséget nem viselő eszköze volt egy embertelen hatalomnak, akkor Csatáry László is automatikusan felmenthető volna a kassai gettóban 1944-ben a gyanú szerint általa elkövetett »túlkapások« miatt. S akkor egyiküknek sem kell elszámolnia a lelkiismeretére bízott életekkel. Az új alaptörvény azonban radikálisan elhatárolódik mindkét XX. századi diktatúrától, és jogszabály mondja ki az emberiesség elleni bűnök elévülhetetlenségét. Mindenkinek – így az ügyészeknek és a bíróknak is – tudnia kell, hogy Magyarországon ma ez az alkotmányos rend. Mátsik Györgynek is ideje megtanulnia, ha már a lelkiismerete ötvennégy éve néma.”