A legvisszataszítóbb születésnap

„Ötéves a Magyar Gárda. Amit amúgy betiltottak. Majd újjáalakult, illetve elkezdett osztódni. Ezzel hülyének nézte a magyar bíróságokat, semmibe vette a törvényeket és aláásta a jogbiztonságot, amit amúgy meg akarna védeni. Ja bocs- az a közbiztonság. Normális országban a kettő együtt jár, de ez nem az. Mindenesetre, a Gárda tagjai, szimpatizánsai, támogatói összegyűltek a Hősök terén a születésnapot megünnepelni. Ugyanis 2007-ben ezen a napon, augusztus 25-én avattak először gárdatagokat, Sólyom László ablaka alatt, Wittner Mária fideszes parlamenti képviselő közreműködésével. Egyesek úgy gondolták, hogy ezt az évfordulót meg kell ünnepelni. Mások azt, hogy ez a magyar történelem egyik szégyenfoltja. Én utóbbiakhoz tartozom.

Előbbiek fél négyre voltak összehívva a Hősök terére., utóbbiak háromra egy Andrássy úti házhoz. Én három után érkeztem meg két társammal, így már egyből a Hősök teréhez mentünk. Ott pár száz gárdistaszerűség és civil támogatójuk volt a téren, míg az egyik sarokban tömörült néhány tucat ellentüntető. A gatyarohasztó melegben már ez is eredmény. Az utca túloldalán, a Szépművészeti Múzeumnál pedig ott volt Dániel Péter és csapata. Először a téren levőkhöz mentem, üdvözöltem az ismerősöket, majd Dánieléknek javasoltam, hogy egyesüljön a két rész, ők elindultak a tér sarkához, ám ekkor néhány szervező odaállt és jelentőségük teljes tudatában beálltak közénk és a téren levő tüntetők közé. A zebra közepén. Széljobbos intelligencia, ugye...Közölték, hogy oda Dániel Péter nem mehet, mert épp az ő rendezvényük zajlik. Megkérdeztem, hogy a zebra is övék-e, erre válaszul csak egy fenyegetőnek szánt »Maraggyá csenben!«-re futotta. Közöltem, hogy nem maradok, erre pár pillanatig fenyegetőnek szánt tekintettel néztek felém, majd annyiban maradt a dolog. Ekkor megjelent egy rendőr, akinek a kérésére visszamentünk a Múzeum előtti gyepre, ahol egy fenyőfa árnyékában gyülekeztünk. Miközben a téren beszélt az éppen aktuális szónok, kétségtelenül roppant okosakat és hazafiasakat mondva, mi ott ácsorogtunk és kedélyesen beszélgettünk nácikról, a német szélsőjobbellenes razziákról, meg Szegedi Csanádról. Közben néztük, nem jön-e egy-egy jobbos provokátor, természetesen jöttek. Kedvencem az öreg néni volt, aki közölte Dániel Péterrel, hogy ő Kun Béla, illetve megtudtuk tőle, hogy mi lőttük őt a Dunába. Majd elgyalogolt a naplementében Dózsa György út felé. Érdekes epizód volt még, amikor egy fiatallal kezdtünk el arról beszélni, hogy az árpádsáv, az nem jobbikos szimbólum. Ő maga amúgy mindegyik pártot rühelli, szerinte az országot le kéne égetni és nulláról újrakezdeni. Egy nol.hu-s újságíró odament és lekamerázott minket, nem azért, mert érdekes dolgokról beszélgettünk, hanem azért, mert egyáltalán beszélgettünk. Sajnos Magyarországban már ez is kuriózum...

A két óra alatt megtudtuk, hogy nem szép dolog, hogy vittünk egy DK-s transzparenst, mert így úgy fog kinézni, mintha mindenki DK-s lenne. Én azt mondtam, hogy miért nem hoztak a többiek is, az lenne a normális! Erre azt felelte az illető, akivel erről beszéltem, hogy az ellentüntetés Facebook-eseményének KOMMENTJEI között megbeszélték, hogyjelvények lehetnek mindenkin, de táblát, molinót senki ne hozzon! Hát kösz! Más dolgom sincsen, minthogy az ellentüntetés Facebook-eseményeinek kommentjeit bogarásszam! Mi a francnak nem tüntették fel ezt az esemény leírásában, ahol nagyobb eséllyel olvassa mindenki?! »Mert Szőke Sándor, a szervező, úgy kutyafuttában csinálta meg az eseményt!«- hát az látszott is. De akkor annak ez az eredménye: kevés ember, kis kommunikáció. Sajnos ebben látható előnnyel rendelkezik a Jobbik: nagyon tudnak mozgósítani és szerveződni. De hát van rájuk pénz Szegedi Csanád EU-s költségkeretéből, Pörzse Sándor lakhatási támogatásából...”