E.ON és a közjó

„De ha nem is lennének új kihívások, akkor is teljesen világos, hogy az energetikai biztonság minden nemzetgazdaság működőképességét alapvetően meghatározó tényező. Rövid távú költségvetési érdekek alapján tehát az ágazat privatizációja eleve felelőtlenség. Az energetika ráadásul olyan ágazat, amelynek fejlesztési irányai hosszú távra beprogramozzák egy gazdaság fejlődését. Vagyis egyáltalán nem mindegy, milyen érdekek mentén folyik a korszerűsítés. Ne tessék félreérteni! Egyáltalán nem gondolom, hogy az E.ON német vállalat rosszat akarna Magyarországnak. Sőt, meggyőződésem, hogy ezúttal végre a jó oldalon állunk a német szövetségesekkel az unióban, és meg kell becsülnünk a bizalmukat.

Az energetika azonban különleges ágazat, s ebben nem született közös uniós politika, és így mindenki a saját alkuját igyekszik megkötni a legfontosabb beszállítókkal, a saját nemzeti érdekeinek megfelelően. Németországnak viszont törvényszerűen más érdekei vannak az orosz Gazprommal kötött üzletekben, mint nekünk, magyaroknak. Ráadásul tudjuk, hogy a Gazpromnak nagy gondjai lesznek az európai értékesítéssel az évtized második felére a palagáz miatt, vagyis éppen akkor, amikor a magyar hosszú távú szerződések is lejárnak. Nagyon észnél kell tehát lenni annak érdekében, hogy egyrészt le tudjuk nyomni az árakat, másrészt ne veszélyeztessük az ország ellátásának biztonságát, amelyben a belátható jövőben meghatározó szerepe lesz még az orosz földgáznak. Ehhez viszont bővíteni kell az alternatív nyersanyagforrások körét, új vezetékeket kell építeni a szomszédainkkal közösen, vagyis mindez olyan regionális együttműködést igényel, amelyről csak a magyar állam tud tárgyalni.”