Fordulat

„Válság idején luxus egy országnak ilyen jegybankelnököt tartani. Ha jól tenné a dolgát, sokat segíthetne, de mivel rosszul teszi, óriási károkat okozhat. És most nem csak a gazdaságból kivont és a jegybankban parkoltatott pénzekről és az MNB katasztrofális veszteségeiről lenne itt szó. Simor András minden téren kudarcot vallott, még ott is, amit nem mért a Global Finance. Elvesztette a hitelességi csatát: tekintélye pénzügyi körökben és a bankon belül ma már nulla. Súlytalan elnöknek tartják, akit Gyurcsány Ferenc állítólag csak azért választott 2006-ban, mert őt tekintették a legközépszerűbb és legalkalmatlanabb figurának. Simor erkölcsi veresége, hogy a lakosságnak ma annyi jut eszébe róla, hogy ő az az ember, aki nem éri be havi nyolcmilliós fizetéssel, és aki elfelejtett 900 millió forintot beírni a vagyonnyilatkozatába.

Ciprusra hordta ki a pénzét, miközben itthon évi 2000 milliárdos szociális költségcsökkentést javasolt. Sőt, a mai napig nem tudni biztosan, hazahozta-e külföldről a vagyonát, és leadózta-e itthon a bevételeit. Az offshore cégek hercehurcája idején Szijjártó Péter valami olyasmit talált mondani, hogy »lehetetlen megsérteni a jegybankelnök jó hírnevét, mert az jelenleg nem létezik«. Hát, azóta sem nagyon találjuk.”