Egy freudi elszólás Pétertől reggelre
Amikor egy férfiről sorra mondják el nők, hogy agresszív és erőszakos volt velük, akkor ez különösen bicskanyitogató.
Aki egy pozícióban, helyzetben feljogosítva érzi magát a mások személyes szférájába való behatolásra, más aljasságra is képes.
„Éppen a szociális médiában megosztott információkra kíváncsiak azok a személyzetisesek, akik az állásinterjún a jelölttől adatokat kérnek a fiókjára vonatkozóan. Ugyan az FB szabályzata jogtalannak minősíti más hozzáférési adatainak használatát, annak nincs jogkövetkezménye, így a terjedő-félben lévő szokást néhol már törvénnyel tiltják, egyes szakértők pedig éppen a cégek számára tartják károsnak a »mutasd a profilod (belülről), megmondom, ki vagy« módszer alkalmazását.
A Daily Tech cikkére érkező vélemények között szerencsére nem találni olyat, amelyikben felhasználói oldalról is megerősítik a FB-antagonisták gyanús voltát, ellenben van, aki szerint a cégeknek joga van elkérni a belépési adatokat. Több nemfelhasználó is hozzászólt a cikkhez: van, aki időrablónak tartja; van, aki nem kíváncsi mások mindenperces posztjaira; van, aki ha kapcsolatba akar lépni a barátaival, felhívja őket vagy e-mailt küld; mások az interneten közzétett adatok – legyen az fénykép, vagy bármi más – biztonságát és személyes voltát kérdőjelezi meg: bárki kisajátíthatja azokat; néhányan viszont úgy vélik, hogy egy ilyen cikk közlése szponzorált álcikk. A felhasználók hatoda osztja meg barátaival egy szolgáltatással vagy termékkel kapcsolatos tapasztalatait, így érthető, hogy a cégek számára fontos a visszacsatolás. A munkáltatók számára presztízsveszteséget okozhat, ha alkalmazottjuk a cégről negatív információkat terjeszt (erre reagálva pl. az amerikai munkaügyi testület ajánlást bocsátott ki).
Ha tizenhat tonnát rak is az ember, a lelke nem a vállalatot illeti meg – munkaadó és munkavállaló közös érdeke a prosperitás, a problémákat nem megszellőztetni, hanem megoldani kell, éppígy remek, ha életünk munkahelyen töltött harmada kollegiális viszonyok között zajlik, de elsősorban nem barátkozni járunk oda. Aki egy pozícióban, helyzetben feljogosítva érzi magát a mások személyes szférájába való behatolásra, más aljasságra is képes, és aki anyagilag motiválható vagy megfélemlíthető, kompromittálható, az esetleg a későbbiek során is hajlandó lesz a versenytársaknak bizalmas üzleti információkat átadni elégséges motiváció hatására. Csak gondolkodni kéne/el kellene gondolkodni, az pedig nem fáj. Ahogyan az egyik hozzászóló utalt rá, a közösségi oldalak használatához nem kell agysebésznek lenni.”