Ahol most jársz, nem jártál még soha

„Köszönöm Vári Györgynek, hogy a mértéktartó és higgadt újságírás jegyében nem ment annál tovább, mint hogy szerinte én fenyegetőző, törtető, rátermettség, koncepció és ész nélküli, fecsegő, bájgúnár, frusztrált, agresszív, perverz, basáskodó akarnok, jelentéktelen médiabohóc, kíméletlen zsarnokocska, pitiáner bosszúálló, undok játszótéri kötekedő, ötlettelen, értetlen, no és persze tehetetlen volnék, aki leszámol, megfegyelmez, valamint ki- és betilt.

Köszönöm, hogy operaházi munkámról szóló cikkét nem engedte zavartatni tényektől (mikor volt, és mióta nincs Operabál; az MTVA akart-e forgatni interjút; megfúrhattam-e elődömet, ha írásbeli nyilatkozatban támogattam, és hónapokkal később kerültem képbe; van-e attól még szakmai koncepcióm, ha ő esetleg nem volt rá kíváncsi stb.).

Köszönöm, hogy hipnózis nélkül is tudomást szerezhettem arról a titkos vágyamról, hogy a Duna Tv helyett csillogóbb (értsd: operai) székem legyen – sok pénzbe került volna, míg ezt magamból kianalizáltatom.

Az is a szerző javára szól, hogy a műfaj ismeretébe nem ásta bele nyakig magát, hisz akkor nem forgathatná ily gondtalanul a tőrt: szégyen, nem szégyen, nekem négy zenei diploma, húsz év zenetanulás és -tanítás, négy korábbi operaházi igazgatói esztendő és mintegy nyolcszáz zenekritika után is van mit tanulnom Vári úrtól.”