Demokrácia és szegénység

„Mint Sen 1984-es Resources, Values, and Development című írásában megállapítja, a demokratikus pártstruktúrával és választási rendszerrel, valamint szabad médiával rendelkező országokban még soha nem tört ki éhínség. Ezt a demokratikus működés szükségszerű következményének tartja. A gazdaságilag mégoly fejlett diktatúrákban viszont előfordulnak éhínségek és egyéb szociális katasztrófák. Ennek okát az uralkodó elit fékezhetetlen önkényében látja, mivel: »az olyan országokban, amelyekben nincsenek választások vagy ellenzék, a kormányoknak nem kell félniük gazdasági fiaskójuk politikai következményeitől«.

Némileg leegyszerűsítve tehát: a demokrácia és a szegénység fordított arányban áll egymással. Minél nagyobb a demokrácia, annál kisebb a szegénység, illetve, minél erőteljesebben csökken a demokrácia egy országban, annál jobban gyarapodik a szegénységben élők száma.

Magyarország manapság akár Sen tézisének szemléletes példája is lehetne. Ha végignézzük a közelmúlt belpolitikai döntéseit, azt látjuk, hogy éppen az általa a demokratikus berendezkedés fő támaszainak nevezett tényezőket gyengítik: a pártstruktúrát, a választási rendszert és a média szabadságát. Bár az éhínségtől még távol állunk, de egyre többen élnek a létminimum határán és alatta. Aggasztóan nő a mélyszegénységben élők száma is.”