A rejtett üzenet

„A mélységet másutt is megtalálta? 

Zenében mindenképp, de főleg az irodalomban. Az Ikarosz bukása című könyvemben is a világnak ez a kétszintűsége érdekelt. Ahogy a triviális alatt ott rejlik a tragikus, a mindennapi élet alatt az emberi sors. Mozart legvidámabb zenéje mélyén is ott szól az elmúlás dallama. És Shakespeare tragédiáinak rettenetében is fel-felsugárzik az ember nagysága.

Végül is, ha jól belegondolok, a kultúrán kívül is, ön mindig ezt a kettősséget kutatta. 

Anélkül, hogy tudtam volna, mindig is ez a »rejtett üzenet« érdekelt. Például, hogy ez az előttünk lévő kávéscsésze miért ilyen alakú, vagy mondjuk, hogy miért nem lehet bögréből inni a bort. Tudja, miért talpas pohárból isszák?  

A bor szellőzése miatt? 

Inkább talán azért, mert a köznapi tárgyaknak is megvan a maguk szimbolikus üzenete. Gondoljon csak bele, természetes emberi vágy az, hogy elszakadjunk a Földtől. És ebben ezernyi szimbólum és rítus segít nekünk. Ikarosz magasba szárnyalása, a kék égbe felrepülő nyilak, a magasba emelkedő templomtornyok… Miért olyan fontos mindez? Mert – az antropológusok szerint - a lefelé mozgás, a földbe süllyedés az elmúlás érzését, szorongását kelti bennünk. Ezért kell a borospohárnak is elemelkednie a talpáról, kecsesen, áttetszően, minél magasabbra felszöknie, majd kehellyé öblösödve kinyílni a végtelen felé. És többek között ezért kell a nőknek minél magasabb sarkú cipőben elemelkedniük a földről, mintegy átszellemülve - igaz, közben erotikus kisugárzásukat is ravaszul felerősítve. De tudjuk, hogy az érzéki és a spirituális amúgy is gyakran együtt jár.”