Az ostromlott erőd

„A jobboldali szellemi elit aranykorrá idealizálja a polgári Magyarország négy évét, figyelmen kívül hagyva olyan tényezőket, amelyeket a most kormányzókon számon kér. Ehhez az aranykorhoz méri a mindenkori politikai gyakorlatot, és a dolog természetéből adódóan az összevetésből mindig a létező gyakorlat húzza a rövidebbet. A jobboldal ugyanolyan nosztalgiával fordul az idealizált polgári Magyarország elképzelt valóságához, mint a posztkádári kisember a 80-as évek legvidámabb barakkjához.

A polgári Magyarország gondolata tehát azáltal vált az ostromlott erőd építményének meghatározó elemévé, hogy a kulturális elit hajlamos volt vágyait összekeverni a valósággal.

A politika elit egészen más tanulságokat fogalmazott meg a maga számára.

Az 1998-2002 közötti Magyarország valójában polgárok nélküli polgári Magyarország volt.

A kulturális elit vízióihoz való igazodás távol vitte a politikát az emberektől.

Miközben a politika is elhitte, hogy aranykort épít, az emberek a másik irányba döntötték el a választást.

A politikai elit azt ismerte fel, hogy közelebb kell lépni az emberekhez, ha nem akar saját ideáljai fogságába esni.

Ez a felismerés önmagában politikai teljesítmény.

Mint ahogy az is, hogy ha a politikai cselekvőképesség gátja az aranykorépítés, akkor szakítani kell a polgári Magyarország kritikátlan, reflektálatlan, idealizált felfogásával.”