Hiszékenységek vására

„Mert én már csak megmaradok olyannak, amilyen mindig is voltam: nem akarok egymillió forintot keresni havonta, sem négymilliót. És nem szeretnék fogyni öt hét alatt huszonkét kilót, két nap alatt hat kilót. Különösen nem koplalás nélkül, úgy, hogy közben degeszre zabálhatom magam, a nap bármely órájában. És nem akarok fiatalabbnak látszani annál, mint amilyen vagyok, nem akarok tíz nap alatt angolul megtanulni, két nap alatt megokosodni, egy hónap alatt sikeres  lenni. Ingyen utazni, szerencsés nyertesnek lenni, egy nigériai törzsfőnök egyetlen örököseként milliárdossá gazdagodni.

Nem hiszek ezekben, ezért nem akarok primitív körleveleket kapni. Nem akarok, de kapok. Mindenféle ismeretlentől. Van ember, aki annyira ostoba, hogy ezeket elhiszi? Ezt kérdezem magamtól, és tudom rá a választ. Van, hiszen ha nem lenne, nem virágozhatna a hiszékenység vására. A körlevelek mesés ajánlatainak írói ugyanis a hiszékenységünkben hisznek. Abban, hogy velünk bármit meg lehet etetni, mert még mindig hiszünk a csodákban. Hogy a hajunknál fogva kirángathatjuk magunkat a gödörből, hogy a semmiből lehet valami.”