Négyszázötvenegy

„Ahogy a posztindusztriális urbanizáció kitermelte a maga belső ellenmozgalmait, mondjuk a gerillafásítást, a tetőfüvesítést és a közösségi kerteket, úgy lesz az élet közelségéhez visszatérő, a szubjektivitást, a függetlenséget és a szellem hatalmát hirdető könyvolvasás egyfajta ellencselekvés mindarra, ami a fogyasztói tömegtársadalomban töltött mindennapjainkat körülveszi. Rájövünk például, hogy sokkal termékenyebb egy paradoxon, mint egy megoldott egyenlet. És hogy a könyvolvasás mágikus hatásáról, felszabadító erejéről és a független ember ideáljáról van szó akkor, amikor dacosan ellentmondunk úgy az irritáló könyvdömpingnek, mint a szellemtelenség népszerű divatjainak.

Ahhoz, hogy ne legyünk »elektromos barlangokból kileső szürke állatok«, valóban »el kell kezdeni a mentést és őrzést« - ahogyan Montag mondja -, de eközben sem a tett azonnali érvényéről és esztétikai erejéről, sem a gondolkodás lassú és üdvös folyamatáról nem szabad lemondanunk. (»Tenni fogok valamit! Nem tudom, mit, de valami égtelen nagyon!« Ismét Montag.) Nem volna jó ugyanis, ha beteljesedne Nietzsche jóslata, és csak az állagőrzéssé korcsosult konzervativizmus és a hamis liberalizmus között lehetne választani, mégpedig imigyen: »egyik múmiákba szerelmes, a másik kísértetekbe, s mindkettő ellensége minden húsnak és vérnek« (Im-igyen szóla Zarathustra). A nonkonformisták zendülésére, Kulturálisan Felszabadított Területekre, az olvasók összeesküvésére és a gerillaolvasás harci utasítására van szükség! Könyvtárak és olvasószobák kazamatáiba visszavonulva, antikváriumok alkotta kulturális katakombákban bolyongva sajátítható el mindaz, amire szükségünk van. A könyvek általi »aktív befogadás« (Szerb Antal) élménye ugyanis a megértés legnemesebb formáján túl határozott álláspont is.

Guy Montag könyvégetőből lett bibliofil lázadó. Idővel a főhőshöz hasonlóan a híres könyvcím is változáson megy keresztül: a cím, amely egykor pusztán arra utalt nagyon ötletesen, hogy mi az a pont, amikor a papír tüzet fog, lassan átlényegül és egy átfogóbb jelenség szignáljává válik. Az angolszász hőmérséklet-mérésre szolgáló skála neve ugyanis idővel lekopni látszik, és marad a szám, amely egyszerre fejezi ki a könyvek szellemiségét, és szít ellenállást az elpusztításukra való törekvéssel szemben.”