Nagyon kevés olyan akad a mi vicsorgó báránykáink között, aki legalább egy pofonra méltó lenne. Ez a szerencséjük. No és persze a mi tragédiánk.
„Annak idején a másik vicsorgó bárányka, bizonyos Haraszti Miklós is éppen Szentmihályi Szabó Pétert fenyegette meg veréssel, mivel Szentmihályi Szabó Péter ötvenkilós. Ilyen bátor, tisztességes, férfias lények ezek a mi síró báránykáink. S miközben Derzsi János leütötte a harc- és védekezésképtelen Pozsgait, meg volt róla győződve, hogy ő egy fantasztikus, befogadó, nyitott, toleráns, liberális, européer művész.
Holott csak egy gyáva, mocskos kis senki ő. Akinek bátran megígérhetjük, hogy ha összefutunk egyszer vele véletlenül, akkor leverjük rajta Pozsgait. Megígérhetjük – mert nem így lesz. Mert úgysem futunk vele össze, s ha összefutnánk, akkor is… Vagy akkor sem…
S bár nem fogjuk sem kormányzó úrnak, sem pedig művész úrnak szólítani, de megütni sem fogjuk. Mert még megütni sem érdemes.
Nem méltó rá.
Nagyon kevés olyan akad a mi vicsorgó báránykáink között, aki legalább egy pofonra méltó lenne. Ez a szerencséjük. No és persze a mi tragédiánk.”