„Idézzük Orbán Viktort:» a tandíjat ellenzem. Azt szeretném, hogy Magyarországon olyan felsőoktatási rendszer működjön, ahol képes legyen minden diák maga állni a tanulási költségét. (sic!) Mindenki a teljeset. A mostani állapot még nem ilyen, mert ide csak több lépéssel lehet eljutni. A cél egy teljesen új felsőoktatási rendszer kialakítása«.
Tehát ellenzi a tandíjat, de ugyanakkor azt szeretné, ha mindenki maga fizetné. Ellenzi is, meg szeretné is. A gordiuszi csomó bár nem oldódik meg később sem, de azért van némi magyarázat. Orbán arra gondol, hogy az állam - a tényleg kedvező (2 százalékos kamatú) diákhitellel - biztosítja annak lehetőségét, hogy mindenki fizethessen. Mert fizetni így is a diák fog, csak később. Az állam kölcsönad a hallgatónak, a hallgató pedig, miután végez, visszafizeti a pénzt. Ha a diáknak kell kifizetni a tanulmányi költségeit most vagy később, az tandíj. (A Magyar Értelmező Szótár szerint a tandíj (főnév): »Az a pénzösszeg, melyet valaki bizonyos ideig tartó tanításért fizet, illetőleg kap«).