Hisztéria

„Ám, ha mégis eljátszanánk a gondolattal, hogy a feminizmus mellett kardoskodunk, akkor ne legyünk álszentek és ne tiltakozzunk úgy, ahogy Seres teszi, mondván, hogy »kettejüknek kis gyermekük is van, akiket hónapok óta nem láthattak«. Úgy kell nekik, minek konfrontálódtak a férfi elnyomással, eltűrve azt, hogy keffentés közben hörögve domináljon rajtuk egy-egy elnyomó hím, hova tovább megsemmisítse nőiességükben őket azzal, hogy gazdatesté változtatja őket?

Hogy egy régi, s örök érvényű feminista bölcsességgel éljek: »Aki kurvának áll, ne csodálkozzék, ha megbasszák!« Magyarán nem kellene székesegyházakban színes símaszkokban hisztériázni, nem kellene a legitim államrend ellen bujtogatni, nem kellene másokat az emberi szabadságjogok nemes eszméjének jegyében megsérteni. Helyette otthon kellene maradni, varrni, főzni, dolgozni, gyereket nevelni és férjet szeretni. Pont. Akkor nem kellene munkatáborba vonulni. Meg egyébként is: hol voltak a gyerekek, mikor ezek épp felhőtlenül koncerteztek?!

Persze, ha jogos lett volna a tiltakozásuk, bizisten, belátnám. Sőt, még cikket is írnék. (Jómagam is szoktam cikket írni egyébként.) De nem volt jogos. Mert Putyin jó arc, jogos hatalommal. Oké, autoriter, meg keménykezű, ami persze hátrányokkal is jár - de alighanem a normalitás felé viszi az irányt. Nem pedig a műemlékek falai között elmebeteg módjára nyivákoló deviáns nőszemélyek felé...”