Ötletkommunizmus van, a lényeg, hogy valami jó jöjjön ki

„Mi a műfaja?

PG: Nincs olyan, szerves fejlődés eredménye. Lehetetlen egyetlen jelzővel leírni.

TBG: TV show.

PG: Az elején viszonylag egyszerű, rövid, közvetítés jellegű volt, aztán jöttek sorra az ötletek, de még most sem állt össze a végleges forma. Vannak kétségeink, hogy mivel érdemes komolyan foglalkozni, jól súlyozzuk-e a témákat, milyen a végeredmény. Ráadásul kevés az idő, egész hétfő éjszaka dolgozunk, hogy kedd reggel kint lehessen az oldalon.

TBG: Ha a Riszpekt Ház egy tévének készülne, valószínűleg egy hét is rámenne a gyártásra. És továbbra is kérdés számunkra, mi számít műsornak. Egy hétfői parlamenti nap összefoglalója? Vagy az aktuális politikai ügy minél több szempontú bemutatása? És hogyan tálaljuk a témát? Viccesen, komolyan, vagy politikai bullshitként? A hasonló aktuálpolitikai, közéleti műsorokat készítő amerikai tévék és rádiók két-három perces blokkokat tesznek ki az internetre, nem ilyen hosszú adást, mint mi. Ez is foglalkoztat minket.

PG: Inspirál minket az amerikai Young Turks műsora, és Stephen Colbert is. És fontos ihletforrás a ma már kicsit lenézett Parabola meg a kilencvenes évek Maksa Híradója.

TBG: Ha egy politikai műsor komolyan veszi magát, az a kutyát nem érdekli, miközben a Házban őrületesen fontos események zajlanak. És az is félreértés, hogy a képviselők úgy tesznek, mintha munkájuk tekintélye és szelleme miatt a fellegekben járnának A Riszpekt Ház nézettsége pedig azt mutatja, hogy az embereket igenis érdekli a politika, ha nem szárazan és unalmasan beszélnek róla.

Néhány politikus szerint a Riszpekt Ház bulvárműsor, és »nem kell komolyan venni a fiúkat«.

TBG: Ez álságos érvelés. Csak azért próbálják lebulvározni, lebulvárkacsázni, hogy elhitessék a választókkal: ők mondják a komoly dolgokat, az újságíró meg csak tréfálkozik. Pedig mi vagyunk a híd köztük és a közömbössé vált közönség között.

PG: Én teljesen el tudom képzelni, hogy sokan szimpla bohóckodásnak veszik, amit művelünk.(...)

Szabad a sajtó Magyarországon?

TBG: Amíg nincs szabad piac, addig nincs szabad média, ilyen egyszerű. Amíg az állam és az általa éppen kedvezményezett nagyvállalkozók ennyire torzítják a szabad versenyt, amíg államilag dotált háttéralkukon múlik minden, amíg »ha nem írsz rólam jót, nem támogatlak« alapon dőlnek el a dolgok, addig nincs miről beszélni. Igaz, az internetes újságok azért hoztak némi friss levegőt, a kényes ügyeket ma már lehetetlen folyamatos pártpropagandával megúszni. Eközben persze mindkét politikai oldalról támadják az újságírót, tisztában kell lenni a szerepünkkel.

Nyilván az újságírók is felelősek.

TBG: Egy jobb rendszer kimosná a gázos arcokat. Ha egy újságírónak nincs olyan szerencséje, hogy az Indexhez vagy az Origóhoz kerül, előfordulhat, hogy leadja a cikkét, aztán a fele teljesen másképp jelenik meg. És persze, mindenkinek megvan a felelőssége, hogy ebbe a slamasztikába kerültünk, és hagyjuk magunkat meghülyíteni. De azt se feledjük, hogy ezt a rendszert sokan találták ki és sokakat eltart.

PG: Nekem azzal nincs bajom, ha egy újságíró valamennyire elfogult, és tudni róla, melyik irányba.

TBG: Nincs politikailag semleges újságíró. Engem is folyton azzal üldöznek, hogy ugye objektíven írsz? Ha ez így menne, egy-egy témáról ugyanaz a cikk jelenne meg több lapban is. Én ebben nem hiszek, a véleményt lehet mértéktartóan kezelni. És mindenkinek azt javaslom, menjen a szabad piacra dolgozni, akkor az egészből kimarad.

Épp az imént mondtad, hogy nincs szabad médiapiac.

TBG: Persze, a hirdetők vonatkozásában az Index sem feltétlenül szabad, de maga az online műfaj még mindig viszonylag független. Hazamész, és csinálhatsz egy újságot.”