A Trianon-együttható

„Fico politikai fazonigazítása a barátságos arcot kérünk felületi jegyében történik, a román politika viszont a magyarországi kétharmados letámadás mintájára (még a plagizáló csúcspolitikus is stimmel), ám annak parlamenti-választási legitimációja nélkül dübörög. A megjelenésre leginkább Kóka Jánosra emlékeztető Victor Ponta román miniszterelnök nem kér a magyarokból, vagy legalábbis már úgy sem igyekszik tenni, mint ellenlábasa, a kényszerből demokráciavédővé alakult Basescu elnök korábban. (...)

Magyarország szomszédainak meg kellene szokni és emészteni a kisebbségi jogokat és törekvéseket: ami jár az EU-ban baszkoknak, dél-tiroliaknak, az miért ne lenne jussa a magyaroknak? Közben a gazdasági expanzió (Mol, OTP) mellett a közös piacok és gazdasági érdekek, térségi együttműködés világát is építeni kell: miért ne igyak szlovák sört, miért ne menjek síelni a Kárpátokba, miért ne járjon a szomszéd hosszú hétvégére Budapestre? Az idegenforgalom szegleteiben jól érezhető a Trianon-érzés oldódása. Ehhez persze szlovák, magyar, román politikának a közös érdekeket kell meglelnie, mert nincs sok értelme a multicégek gyorsan felszedhető lerakatainak csábítgatásában versenyezni egymással. Inkább építsünk közép-európai uniót, nemzeti érdekből.”