„Egy fényalak ereszkedik a fehér kockára, a középvezetők már eksztázisban mantrázzák a közszolgálatiság és a megújulás szavakat, én pedig azon gondolkozom, hogy ez most egy újabb Cirque de Soleil-hakni, vagy tényleg azt a hoszteszlányt lógatták fel a doboz fölé, aki a legkésőbb érkezett. Nem látszik ugyanis pontosan a robotlámpák fényében.
De persze ez egy amolyan interaktív performansz, ahol a közönséget is bevonják a művészet születésébe, ezért fémhuzalok ereszkednek alá, hogy mindenki együtt, egyszerre húzhassa fel a nagy fehér dobozt. Hogy kiderüljön, mi van alatta. És húzzuk, együtt, pánsíp kisérettel, mintha mindannyian a Vidám Vasárnap legrémisztőbb pillanatába dermedtünk volna. Most már érzem, sőt tudom, hogy a doboz alatt Németh Sándor kuporog ugrásra készen a Nemzeti Együttműködés Rendszerének bőrkiadásával. A robotlámpák az ég felé ágaskodnak. A közszolgálati média szemében kigyúl a teleshopos áhítat.