Ábrándos is a tekinteted. Forgassuk vissza a filmet: látni szeretném a pici Gigit!
Négyéves voltam, amikor Endrefalvára költöztünk, addig a nagyszülőknél voltunk. Emlékszem rá, hogy egy régi parasztházban laktunk, és akkor még tényleg nagyon-nagyon szegények voltunk. Ennivalóra nyilván tellett, de a szüleink nem úgy éltek, hogy megláttunk a kirakatban valamit, és azt rögtön meg is vettük. Mindig tudták, hogy mi fér bele.
Fájt?
Hát, picit rossz érzés volt, de egyébként ahhoz képest, hogy kicsik voltunk, fel tudtuk fogni az öcsémmel, hogy valami most nincs és kész. Keresztapám sokat segített. Épített nekünk egy nagyobb házat, rá számíthattunk - ez a mai napig így van. Nagyon összetartó a családunk.”