Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Azért jelentkeztem a Megasztárba, hogy ilyen pörgősek legyenek a napjaim, vagyis elértem a célomat. Interjú.
„Sorold, most mi vár rád?
Most minden percre pontosan be van osztva, úgyhogy mostanában nem sokat pihentem, de nem baj, mert azért jelentkeztem a Megasztárba, hogy ilyen pörgősek legyenek a napjaim, vagyis elértem a célomat. Azt tervezzük, hogy a Caramel turné vége után kimegyünk Los Angelesbe augusztusban, hogy az első dalt felvegyük a videoklippel együtt, mert Leona Lewis dalszerzője írt nekem egy nótát.
Voltál már külföldön?
Nem, még soha, ez nagy élmény lesz nekem, mert repülőn sem ültem még. Az anyagiak sokáig nem engedték. Csak a Balatonnál jártam. Azt hiszem, máshol nem is nagyon voltunk. Végre kimozdulok! Nagy álmom volt, hogy egyszer elutazzak, és hogy épp Amerikába - ez tényleg egy csoda!
Ezek szerint tengert sem láttál még?
Még nem.
Síelni sem voltál?
Nem. Soha. Ezekből az élményekből kimaradtam. Én mindig csak énekeltem.
Ne kezdjük kicsiben, hanem rögtön nagyban!
Hát igen. Csípj meg, hogy ez igaz! Még azt sem fogtam fel, hogy megnyertem a Megasztárt. Hihetetlen ez az egész. Meseszerű.
Ábrándos is a tekinteted. Forgassuk vissza a filmet: látni szeretném a pici Gigit!
Négyéves voltam, amikor Endrefalvára költöztünk, addig a nagyszülőknél voltunk. Emlékszem rá, hogy egy régi parasztházban laktunk, és akkor még tényleg nagyon-nagyon szegények voltunk. Ennivalóra nyilván tellett, de a szüleink nem úgy éltek, hogy megláttunk a kirakatban valamit, és azt rögtön meg is vettük. Mindig tudták, hogy mi fér bele.
Fájt?
Hát, picit rossz érzés volt, de egyébként ahhoz képest, hogy kicsik voltunk, fel tudtuk fogni az öcsémmel, hogy valami most nincs és kész. Keresztapám sokat segített. Épített nekünk egy nagyobb házat, rá számíthattunk - ez a mai napig így van. Nagyon összetartó a családunk.”