Lójogok

„Azt is mondja az ombudsman, hogy a ló »soványnak tűnt«. Jó, mucsai szellemben halkan érdeklődnék, és mi lenne, ha az az elnyomott ló szekeret húzna? Mert abban is le lehet fogyni. Az már állatkínzás? És, gondolom, ostort se lehet alkalmazni, mert az meg nem demokratikus. Majd halkan azt kell mondani: Ló úr, szíveskedjen indulni! Akarom mondani, dehogyis. Az úr, az hímnemet jelöl. S ki tudja, ő minek vallja magát? Majd ő eldönti, ha felnő. Meg ha majd végre értjük az állatok nyelvét. Addig is feltételezzük az ellenkezőjét annak, ami első ránézésre adja magát, akkor a kirekesztés és a szélsőség kizárt.

Megjegyzem, ennek az egész »állati jogok« hisztériának a mozgatórugója holmi végsőkig túlzott és rosszul értelmezett vegetarianizmus. Extrém buddhizmus valójában, vallás, buddhista tudat nélkül. Bár, ha belegondolunk, voltaképp miért szenvedjen a karalábé?

Tehát összegezzük még egyszer, mi is történt jelen esetben: a politikailag korrekt utópiában az embertől elveszik a jogos tulajdonát, vagyontárgyát, és korlátozzák a mozgásában, mert a lónak jogai vannak. (...)

A liberalizmus nem más, mint az élet felszámolása.”