„A bringások, mint a legpopulárisabb városi extrémsportolók ez idő tájt újra helyet követelnek maguknak a nap alatt a körutakon és kis utcákban, fővárosban illetve vidéken, vagyis szinte mindenhol. Az első tavaszi hetekben már mindenki számára világos, hogy ilyenkor minden út bringa út! Nincsen dugóban álldogálás, nincs káros anyag kibocsátás, nincs alattunk lángra kapó metró. Nincsen vizeletszagba pácolt éjszakai busz és nincsen céltalanul botorkálók kerülgetése.
Van viszont adrenalin, sebesség és lüktetés. Nem kell hozzá sok, hogy elkapjon az a bizonyos gépszíj és beszippantson a biciklizés. Forgalomban kiélesednek az érzékszervek, egy másodpercnyire sem lankadhat a figyelem, míg egy könnyedebb és kevésbé inger gazdag környezetben könnyen azon kapjuk magunkat, hogy percek óta messzibe révedt tekintettel tekerünk, vagy éppen a napi problémáinkat boncolgatjuk. Szerencsére nincs meg az a monotónia, hogy ajtó kinyit - beszáll – ajtó kinyit – leszáll. Mindig mást nyújt, mindig mást tapasztalunk.