„Amíg csak arról van szó, hogy a beszélgetőpartner meg akar arról győződni, hogy az általa elmondottak nem elferdítve, vagy helytelenül kerültek-e lejegyzésre, addig ez ellen egyetlen újságírónak sem lehet ellenvetése. A baj akkor kezdődik, amikor az engedélyeztetési procedúrát arra próbálják meg felhasználni, hogy az interjú szövegét saját kívánság szerint átírják. Megesik, hogy ilyenkor kritikus kijelentéseket relativizálnak, egész bekezdéseket törölnek, vagy PR-szövegnek is minősíthető kiegészítéseket fűznek hozzá. Ennek következtében az érdekesnek ígérkező beszélgetésből már csak egy kilúgozott szöveg marad, amiben előre lehet tudni a kérdésre következő válaszokat, s a beszélgetés tényleges értéke teljesen elveszik. Sok újságíró arról panaszkodik, hogy az efféle kívánságok, mint a megjelenés előtti végleges jóváhagyás, illetve a korrekciókra vonatkozó igények az utóbbi években nagyon megszaporodtak. Gyakran nemcsak teljes interjúk megjelenés előtti bemutatását kérik, hanem azt rövidebb idézeteknél is elvárják a megszólalók.
A szerkesztőségek a megnövekedett kívánságokat különbözőképpen kezelik, már csak azért is, mert a jogi helyzet laikusok számára meglehetősen áttekinthetetlen.