Az Orbán-kormánynak mennie kell

„A demokratikus ellenzéki erők lehetséges szövetségkötéséről újabb elképzelések jelentek meg az utóbbi időben. Oszkó Péter volt pénzügyminiszter például arról beszélt egy Népszabadság-interjúban, hogy önámítás azt gondolni: egy ellenzéki olajfa-koalíció megalakításával máris jön a Kánaán, mert a választók többsége valójában egy teljesen új elitet akar. Csigó Péter szociológus pedig egy blog-cikksorozatban többek között arról értekezett, hogy az LMP a Szolidaritással és a 4K!-val alkothat majd egy olyan erős, pólusképző tömböt, amely már egyedül is megállja a helyét, de legalábbis egyenrangú partnerként tud tárgyalni az MSZP-vel. Errefelé mennek a folyamatok?

Oszkó és Csigó állítása nem zárja ki egymást, sőt szerintem inkább erősíti. Az ellenzéki pártoknak van egy érdekközössége, amely arról szól: váltsuk le a kormányt. A pártok közötti érdekazonosság mélysége viszont már más és más. A Jobbikkal való érdekközösségünk például abban ki is merül, hogy távolítsuk el a hatalomból Orbánékat, értékközösség pedig nincs közöttünk. Az MSZP-vel már sokkal több dolog, bizonyos alapvető értékek elfogadása, közös ügyek képviselete köt össze minket. Az LMP számára az a kérdés, hogy mit akarunk 2014 után. Ha csak az a cél, hogy váltsuk le a kormányt, és térjünk vissza a 2010 előtti állapotokhoz, akkor az számunkra – és a 2010-es választási eredmények alapján az ország számára – nem egy vonzó alternatíva. Az LMP azt kívánja, hogy 2014 után egy olyan kormányzat irányítsa az országot, amely, miközben korrigálni képes az Orbán-kabinet által szétzilált intézményrendszert, orvosolja azokat a problémákat is, amelyek a társadalmat a rendszerváltás óta, 2010 előtt is sújtották, és az Orbán-rendszer kialakulásához vezettek. Ebből adódóan tény, hogy a legmélyebb érdek- és nézetazonosság az LMP és a Szolidaritás, a Milla és a 4K! között van. Amikor azon gondolkodunk, hogy miként lehet egy működőképes szövetséget létrehozni 2014 utánra, akkor elsőként bennük gondolkodunk. Elkezdtük a közös munkát és együttműködést. Hiszek abban, hogy ennek a következetes és tudatos munkának, a szükséges kompromisszumok megkötésének az eredménye valóban egy érdemi pólusképző erő lehet. Amely megkerülhetetlen és perdöntő súlyú lesz a 2014-es választásokon. Hogy ez a szövetség miként fog viselkedni és együttműködni további szereplőkkel, már közös döntés eredménye lesz.

Szűk körű beszélgetésekben hallani már olyan LMP-s vélekedéseket is, hogy cél ugyan az Orbán-kormány leváltása 2014-ben, de nem biztos, hogy ezt mindenáron meg is kell tenni. Vagyis, ha nincsenek meg a feltételek a jó kormányzáshoz, akkor nincs értelme kényszerházasságokat sem megkötni, mert így a kormányváltást követően csak féléves vergődés és kudarc következik.

Az Orbán-kormánynak mennie kell. Ez nem kérdés. Egyébként az is fontos kérdés lesz később, hogy létezik-e a Fidesz, és ha igen, akkor milyen lesz Orbán Viktor nélkül. Szerintem most még nincs ilyen helyzet, de 2014, egy választási vereség után meg fog nyílni a lehetőség arra, hogy elkezdődjön kiépülni egy Orbán nélküli Fidesz és egy Orbán nélküli konzervatív oldal. Mindenesetre addig azt mondom: az Orbán-kormánynak és ennek a Fidesznek nem szabad kormányoznia 2014 után. Ez a válaszom.”