Most akkor ki a szabad?

„Na jó, nem játszom szociológust, vagy társadalomtörténészt, mert nem vagyok az. De a sokadik cikk után, ami előírja, milyen is legyen az ember, ha anya lesz, de leginkább milyen ne, a kortárs elemek és hangvétel ellenére nem lehetett nem észrevenni az azonosságot a nőtársadalom időtlen büntető hangjával.

Mire gondolok? Javarészt az interneten megjelenő irományokra, igen, sok közöttük az indexes cikk (pl itt és itt és itt és még itt, meg még sok helyen) de blogokon, itt-ott mindig belebotlik az ember. Nem az énblogok őszinte kifakadásaira célzok, hanem a magazinszerű problémafelvető írásokra, amelyekbe jóeséllyel belebotlik egy mai fiatal, gyerektelen vagy gyerekvállalással ismerkedő nő. Fő mondanivalója: ne idegesítsd a világot azzal, hogy gyereked lett, mert a világ is elfordul tőled, ráadásul joggal.

Második főszabály - jól jegyezd meg, mert életbevágó - : soha, de soha ki ne mondd, hogy pocaklakó, mert véged. Örökre.)

Ezeknek az irományoknak a célcsoportja számomra valójában értelmezhetetlen, mert a már bejáratott gyerekeseket felidegesíti, a kezdőket megijeszti, a megijedteket még mélyebbre taszítja a kétségbeesésbe, a  kívülállókat pedig megerősíti az előítéleteikben, és igazolja az elvárásaikat, hogy a gyerekes barátnő, kolléga, feleség lehetőleg ugyanazt nyújtsa, mint lánykorában, ugyanazok a dolgok érdekeljék, a gyerekét pedig dugja el, különben joggal nevezhetjük igénytelen, beszűkült, agyhalott picsának, aki aztán magára vessen, ha mindenki elfordul tőle, és még a férje is elhagyja.”