A képek történetét szeretem

„Hétköznapi életben mivel foglalkozol?

Egy politikai napilapnál dolgozom fotóriporterként. 2008-ban iskolai gyakorlatot szerettem volna váltani, mivel műtermekben voltam akkoriban és rájöttem, hogy az nagyon nem az én világom. Így hát megpróbáltam a Magyar Hírlaphoz jelentkezni. Sárközy György az akkori fotórovatvezetővel felvettem a kapcsolatot és megbeszéltük a továbbiakat. Rengeteg segítséget, útmutatást kaptam tőle és a kollégáktól, mindig segítettek a kezdeti nehézségek leküzdésében. Nagyon érdekes és pörgős életnek tűnt ez a munka az előre megtervezett, beállított világhoz képest és magával ragadott a spontaneitása. Igyekeztem beletanulni, felvenni a ritmust és közben mindent nagyon élveztem, rengeteg helyre eljutottam, bepillanthattam a »díszletek mögé«, olyan emberekkel találkozhattam, akikkel amúgy nem feltétlenül hozott volna össze a sors, és abban az időben pont ez volt az, amit kerestem. (...)

Képeidet nézegetve levonható az a következtetés, hogy nem ragaszkodsz egy témához. Van esetleg kedvenced?

Nagyon hangulatfüggő, hogy éppen mit szeretek csinálni és persze az is befolyásol, hogy mire van idő. Egy napilap mellett viszonylag kevés idő marad a szabad alkotásra, vagy az egyéni gondolatok precíz kidolgozására. A képek nagy része, melyek online megtalálhatóak saját oldalaimon, munkába menet vagy közben készültek. Nyílván van pozitív oldala is, mert sok olyan témáról készíthetek szabadidőmben riportokat, amikkel a mindennapos mókuskerék során ismerkedek meg.

Milyen felszerelést használsz a képeid elkészítéséhez? 

Canon 1D Mark IV, 24mm, 50mm, 70-200mm + Tilt-Shift.

Melyik a kedvenc saját képed és miért pont az?

Nem mondhatnám, hogy van kedvenc képem, sokkal inkább az elkészülésük történetét és előzményeit szeretem. Mikor a képre nézve eszembe jut a történet, hogy kivel milyen szituációba keveredtem, milyen gondolataim voltak, akkor amikor készült és milyen érzések kavarogtak a fejemben.”