„Emlékeztek még a játékra? Egy papírra felírunk számokat, majd összekötögetjük azokat úgy, hogy a korábbi összekötéseket nem szabad a ceruzával, vagy tollal érinteni. A végén mindenféle fura, kacskaringós vonal lesz a lapon. A szegedi polgármesteri hivatali „szakirodák” munkatársai továbbra is a girbe-gurba vonalak bűvöletében élnek, gyerekes játszadozásukat közlekedésszervezésnek hívják.
A Rókusi körúton villamos épült, és hát nem sikerült minden tökéletesen, ha finoman akarunk fogalmazni. Még egy óvodás is jó eséllyel megérzi, hogy valami nincs rendben, ha előtte néhány centivel autók húznak el, mögötte meg néhány centivel a villamos, vagy hogy biciklivel az autósok kanyarodó sávjában kell várni a zöldet (Körtöltés utca), és csak a jó Ég tudja miért nem tűnt föl ez például a tervezőknek. A szűk járdaszigetek, az idétlen bicikliutak közepükön villanyoszlopokkal, a jelzőlámparengeteg a sunyi csapdáival, a bicikliseknek sosem átváltó autóérzékelő lámpák, az araszoló villamos, ilyesmik dicsérik a körút átépítőit, akik az autózók kényelmes közlekedésén kívül jószerivel semmivel nem foglalkoztak.”