Mi a magyar most?

„Megérkezett a várva várt magyartermék-rendelet, és azóta is a kérdéseket próbálja tisztázni mindenki. A múlt héten egy húsipari beszélgetésen vettem részt, ahol felvetették a hazai alapanyag kérdését: nem az a baj, hogy drága, hogy a minősége nem jó vagy nem állandó, hanem hogy egyszerűen nincs. Elegendő mennyiségben nem termel a hazai agrárium. Hasonló a pálinkások problémája is: a Kárpát-medence időjárása idén nem volt kegyes, nem lesz elég hazai gyümölcs, és az is olyan áron, hogy eladhatatlan lesz a feldolgozott termék.

Van egy bonyolultan összejogászkodott rendelet (vajon hány fogyasztó fogja érteni a három magyarság-kategória közötti különbséget?), és erős igény a kiskapuzásra, adott esetben a csalásra. A pálinkák esetében például a gyümölcs hazai eredetét a permetezési naplókkal próbálják ellenőrizni. Ugyan még nem volt ilyen a kezemben, de aligha megokosíthatatlan dologról beszélünk. Innentől pedig legfeljebb azért nem lesz az olajszőkítés utóda a kajszinaplóztatás, mert más a biznisz nagyságrendje.

Vagyis valahol ott tartunk, hogy hiába a nemes törekvések, a magán- és kormányzati propaganda, a hazai termelési vertikumok nem teljesen működőképesek, nem tudják »a magtól a sonkáig« garantálni a magyar inputot. Innentől vagy a szabályozás lesz megengedőbb, vagy a termelő okosabb, vagy a fogyasztó tesz engedményeket a »kicsit piros-fehér-zöld« termék javára, ha nincs »nagyon magyar« a választékban.”