Őszintén szembenézek a saját hibáimmal, és változtatok ott, ahol szükséges

Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.

Kedves Miniszterelnök Úr! Ronda dolog egy egész népcsoportot azzal megvádolni, hogy bűnöző, és hogy segélyből él munka helyett.
„Az pedig időpocsékolás, hogy egy olyan roma vezetőtől kér tanácsot, akit Ön emelt fel, és aki mélyen hallgat, amikor Ön burkoltan cigánybűnözést emleget a közös találkozójukon.
Viszont, ha jól értem, értesíthetem a munkanélküli roma barátaimat – akik Ön szerint eddig bűnözésből és segélyekből éltek, szerintem viszont újságot írtak, meg tanultak, hogy meglegyen a második-harmadik diplomájuk –, hogy vége a nyomornak, és munkára jelentkezhetnek Önnél. Higgye el, kellemesen csalódna, ha megismerkedne velük.”
