Nem volt túl meglepő, hogy a Time Mark Zuckerberget választotta az év emberének 2010-ben (Lev Grossman: Mark Zuckerberg. Time, 2010. december 10.), megjegyezve, hogy ahhoz a generációhoz tartozik, amely már nemigen emlékszik az internet-előtti világra. Ha a változás nagyságát szeretnénk felmérni, akkor a FB előtti egyéni-személyes net-használatot a Google előtti interneten való kereséshez hasonlíthatnánk. »A Facebook benépesítette a vadont, az antiszociális, társtalan vidéket egy barátságos, rengeteg választási lehetőséggel bíró tájjá varázsolta« - szólt a méltatás. Hiszen itt, folytassuk a gondolatot, megvalósul a globális összekötöttség, valamint az egyetemes transzparencia, amely nem más, mint a planetáris illúziók legvégsőbbike, és az évszázados utópikus elvárások közös magja.
Zuckerberg korunk meghatározó vízionáriusa, aki saját elképzelésére formálta teremtményét, általa pedig azokat, akik önként csatlakoznak hozzá. »A helyzet az, hogy a világot sokkal nyitottabbnak és összekötöttebbnek szeretném tenni. A nyitott ez esetben azt jelenti, hogy több információhoz férünk hozzá, nem igaz? Emellett több átláthatóság megteremtéséről is szó van, dolgok megosztásáról, és arról, hogy hallasd a hangod a világban! Az összeköttetés kapcsán pedig arra gondolok, hogy segítsünk az embereknek kapcsolatban lenni egymással, és odafigyelni a másikra« - idézi Grossman az alapítót. A többes (online és offline, reális és virtuális) identitás lehetősége, az átlátható világ képzete, a virtuális világközösség igenlése, a magán- és a közélet bonyolult rétegeinek szándékos egybemosása, a baráti kapcsolat kizárólagossá tétele arról tanúskodik, hogy a haladás szokásos célkitűzéseinek legpopulárisabb és legbárgyúbb verzióját hallottuk. A kiábrándító felületesség és a szomorú naivitás kettőssége szólalt meg ugyanis.”