„Fohászkodtam, hogy ne legyen cigány a tettes.
Fohászkodtam – kedves cigány kollégáim miatt, van közöttük riporter, biztonsági ember, takarító. Naponta találkozom velük, tisztelem őket, s borzalmas még belegondolni is, hogy Bándy Kata kiontott vére rájuk is fröccsenhet.
Péntek László a gyilkos. És cigány.
Azért kell mindenképpen kimondanunk ezt, mert mások majd el akarják hallgatni. És minden hallgatás azok malmára hajtja a vizet, akik polgárháborút akarnak. (...)
Mindenekelőtt meg kellene szólalniuk a cigányoknak. Ideje lenne a bocsánatkérésnek, ideje lenne a szembenézésnek önmagukkal. A nyomor, a szegénység, a kilátástalanság ugyanis nem mentség semmire. Ha majd mentség lesz, akkor eljött a Mad Max világa. És akkor majd tényleg nem kell semmit sem mondani. Akkor elég lesz lőni…
Mentősöket, tanárokat verni, mindent ellopni, öregasszonyokat kirabolni és agyonverni, felfegyverkezve diszkóba menni, ott mindenkibe belekötni, majd ölni, a haldokló segítségére sietőket megszúrni, fejbe rúgni – és igen: Bándy Katát megkínozni, megerőszakolni, kirabolni és megölni, csak azért, mert »gádzsi«, s mert éppen arra járt: ez nem tolerálható. Ha a cigány közösség nem lel valami megoldást, hogy kiirtsa ezt a mentalitást saját fajtájából, akkor ki kell mondani:
lehetetlen velük együtt élni.
Ez a tét most.”