Csapra vert válság: rekordveszteséggel és befektetői kételyekkel néz szembe a világ legnagyobb sörgyártója
Világszerte csökken az eladás.
Eljött az ideje, hogy a sör is maga mögött hagyja az átkos huszadik századot és megtalálja a saját formáját egy valódi értékekre kiéhezett piacon.
„Hogyan kerül a sör a borospohárba? Miért árul a Bortársaság sört? Egyszerű: ma a sör műfaja mélyreható gasztronómiai átalakulás küszöbén áll. Ahogy 15 évvel ezelőtt a bor műfaját kellett újrateremteni ahhoz, hogy a magyar borkultúra elszakadhasson a kádári mennyiségi szemlélettől, 5 évvel ezelőtt a pálinkát kellett kimenteni a vidéki alkoholizmus karjai közül, most eljött az ideje, hogy a sör is maga mögött hagyja az átkos huszadik századot és megtalálja a saját formáját egy valódi értékekre kiéhezett piacon.
A sör újkori reneszánsza a nyolcvanas évek Amerikájában kezdődött, az úttörő szellemű házi sörfőzőkkel, akik azért kezdtek el otthon sört főzni, mert elégedetlenek voltak a bolti kínálattal. Amerikában a húszas évek szesztilalma óta nem főztek rendes sört, ezért gyakorlatilag kihalt a sörkultúra. Ebben az agyhalott sörkultúrában felhalmozódó extraprofitból aztán felvásárolták az egész világ söriparát, és - kis túlzással -, nálunk is bevezették a szesztilalom utáni világ nagy találmányát: az adalékanyagoktól, tartósítószerektől, és hozzáadott szénsavtól kellemetlen ízű, vizes, olcsó egyenlágert, ami aztán - kis túlzással - Európában is elfeledtette az emberekkel, milyen az igazi sör.
A titkok azonban előbb-utóbb kitudódnak: ma már Európában is zajlik a sörforradalom - The Epic Battle for the Real Beer - melynek során az autentikus kis kézműves sörfőzdék kivívják az őket megillető helyet a nagyüzem riasztó árnyékában, a sörivó pedig bebocsátást nyer a sör hatalmas és jórészt felderítetlen világába.”