„Egészen új dimenzióba emelte a közszolgálati seggnyalást Szalai Annamária és hivatala, bár a közmédia jelenlegi állapotát ismerve azt sem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy közvetlenül a királyi televízió egy agytrösztjében született meg a kiváló ötlet, hogy mi lenne, ha a méltán népszerű NMHH-elnök kapna egy fél órát arra, hogy legyőzze kollégáit egy vetélkedőben. Sajnálni csak a sajtófesztivál valószínűleg kínosan feszengő nézőit tudjuk, a sportriporterként, majd vetélkedők műsorvezetőjeként jobb sorsra érdemes Gundel-Takács Gábort például semmiképp, aki olyan, csöppet sem behízelgő kérdésekkel próbálta feldobni a hangulatot, mint az, hogy »ilyen okosak dolgoznak nálatok, ez elvárás?«, amire Szalai talán azt a választ adja, hogy »büszke is vagyok a kollégáimra«. Ezt még idézni is kínos.
Hanem az már elgondolkodtató, hogy az NMHH a Magyar Televíziónak nem valamiféle leányvállalata, hanem felügyelőszerve, így az egésznek kicsit olyan szaga van, mintha egy gyanúba keveredett étterem invitálná ingyenes vacsorára a fogyasztóvédelem igazgatóját, esetleg egy politikai párt fizetné be vidámparkba az Állami Számvevőszék elnökét. Tehát a dolog nemcsak nem elegáns, de felveti a nyilvános korrupció lehetőségét is, igaz, ez a Nemzeti Együttműködés rendszerében ez nem lenne sokkal meglepőbb, mint egy állami földpályázat eredményhirdetése. Ha nem félnénk attól, hogy ötleteket adunk, akkor továbbgondolnánk a dolgot, például Simicska Lajos is kipróbálhatná magát valami állami monopólium által futtatott szerencsejátékban, esetleg Orbán Viktor is benevezhetné magát egy-két tévés vetélkedőbe. Forradalmár legyen a talpán, aki ki meri ejteni!”